Siketek és nagyothallók

“Hallássérültek” gyűjtőfogalommal nevezi meg őket a társadalom. Ez a kifejezés a siketeket és a nagyothallókat egyaránt magában foglalja, függetlenül a hallássérülés okától, súlyosságától, hallásállapot milyenségétől. Különféle eltérések vannak a siketség és a nagyothallás között, és ezen különbözőségből adódódan más a szociális helyzetük, eltérőek a kulturális igényeik és legfőképpen a lehetőségeik. A siketek nem rendelkeznek hasznosítható hallásmaradvánnyal, általában nem viselnek hallókészüléket sem és többségük a jelnyelvet használja. Állapotuk hallókészülékkel sem korrigálható. A nagyothallók hallásmaradvánnyal rendelkeznek, hallókészüléket használnak, orvosi rehabilitációval és fejlesztéssel jól kapcsolódnak a halló világhoz.

Hazánk lakosságának 10%-a küszködik valamilyen mértékű hallásproblémával. WHO adatok szerint 60 ezer a siketek, s mintegy 300 ezer a súlyos fokban nagyothallók száma Magyarországon. A siket közösség A társadalom a siket emberek kapcsán főleg a hiányosságokra helyezi a hangsúlyt. Nyilvánvalóan szembetűnő a hallás és a gördülékeny beszéd hiánya. Ez egy olyan szociokulturális megközelítés, amelynek – halló személyt választva modellnek – célja a siket ember “meggyógyítása”, társadalmi integrálása. A siket emberektől elvárják, hogy jobb hallásra és érthetőbb beszédre törekedjenek.

A jelnyelv

A siket emberek nyelvi és kulturális kisebbségként tekintenek magukra – az egész világon. Ezért törekednek szerte a világon szervezetekbe tömörülve arra hogy a siket embereknek ugyanolyan jogaik legyenek, mint a többi állampolgárnak.

A jelnyelvet ugyanúgy használják, mint a halló emberek a beszélt nyelvet. Tehát a jelnyelv a legtöbb siket ember elsődleges nyelve, siket szülők esetében az anyanyelve.. Lehetőséget ad arra, hogy a siket emberek is ki tudják fejezni magukat és fejleszteni tudják a lehetőségeiket úgy, ahogy azt a beszélt nyelvvel nem lennének képesek maradéktalanul megvalósítani. A jelnyelv a siket közösségben, a siket emberek közötti kölcsönhatás által született és fejlődött ki. A nyelvészeti tanulmányok szerint a jelnyelv megfelel a nyelvre vonatkozó összes követelménynek. A magyar jelnyelv épp olyan értékes nyelv, mint a magyar, szlovák, cigány, vagy bármelyik más beszélt nyelv a világon. A jelnyelv egy teljesen önálló kommunikációs rendszer, amely független a környezet hangzó nyelvétől. Egy jelnyelvi egység (jel) komplett jelentést hordoz (nem pedig betűt v. hangot idéz fel). Kiegészítő kódként létezik ugyan az ujjábécé és a fonomimikai ábécé, de ez csupán nevek, betűhalmazok, esetleg ismeretlen kifejezések visszaadására szolgál. Elvileg lehetséges, de nem szerencsés a gesztikuláris és a hangzó nyelvi kód párhuzamos használata (jelelt nyelv, jelelt magyar nyelv) mert valamelyik vagy mindkét rendszeren erőszakot teszünk. Nyelvi és kulturális kisebbség A siket közösség a jelnyelvet használja kommunikációja során. Ez etnikummá, nyelvi, kulturális kisebbséggé kovácslja őket. A közösségüket tehát a nyelv, nem pedig a hallásvesztés orvosi minősítése tartja össze. A siket közösség által használt jelnyelv nagy hatással van pozitív önbecsülésük kifejlődésére. A siket kultúra egy életforma; élettapasztalatot ad, segíti kihasználni a vizuális szférát; egy kultúra teremtő alap, ahol a közös jellegzetesség a jelnyelv.