Köszönet a Maratonért mindenkinek! – Papó levele

(Az alábbi levél a Tilos Rádió levelezőlistáira írt Maraton-beszámolók harmadik, befejező része)

Maraton 1-7. nap.

Rögtön az elejére: ha túl sok köszönömmel kezdődő strófát olvastok a továbbiakban, akkor ezúttal legyetek elnézőek! …és akkor ezt mindjárt meg is köszönöm…:-)

A Tilos Rádió nevében köszönet és hála mindazoknak, akik a koncert-beugrókkal együtt, kb. 4 500 000 forintot hoztak össze a rádiónak!!! (ez a bruttó bevétel, s mivel az össze kiadás még levonódik belőle, a megmaradó valóság  azért szerényebb lesz)

És akkor egy külön fejezet az önkénteseknek!

Ha a végére is hagytam, ebben az esetben nagyon is igaz a közhely: …de nem utolsósorban. Sőt! Megint bebizonyosodott, hogy egy közösség kitermeli magából azokat a klassz embereket, akik önzetlenül tolják a szekeret, akik tudnak és akarnak időt szakítani, valahogy megoldják, hogy ott legyenek, amikor kell.

Nehéz jelzőket találni, pl. Garli elkötelezettségére, aki reggel hétre jár melózni (20 km oda bringával), majd az egyáltalán nem pihentető napja után, ugyanennyi vissza, aztán éjjel 1-kor még pakol, cipel, takarít a Dürerben. Ha fél percig nem beszélgetünk vele, állva alszik egy ládára borulva, majd a végén haza (+ 5 km). és estére újra ott van, és minden nap, …és a köszönés utáni első mondata: mit kell segíteni?

Nehéz jelzőket találni DJ 8T8 (Levi) hozzáállására, akivel normálisan telefonon is nehéz beszelni annyira elfoglalt, mégis ott volt két nap kivételével mindvégig. Fát vág, cipel, pultozik, és közben fotózik, tölti fel a site-ra, és ott van mindenhol, ahol tenni lehet. (két napig lerobbant, beszélni alig tudott…) És késő éjjel aztán fáradtan hazaindult – bringával persze -, meg szerencse, hogy ott lakik közel…Törökbálinton!

És mit mondjunk Amiról, aki négy (4!) gyereket legeltet Budakalászon, mégis minden áldott nap jött, segített, és aki(k)nek köszönhetjük a csodás CD-borítót. hajtogatva, színre fújva, ragasztva…fantasztikus…komolyan.

KáVirág két nap saját meló kivételével – szabit vett ki – ott volt du. 3-tol, szeme volt mindenre, árult, krumplit pucolt, szervezett, pultozott…majd mar hajnalodott, mikor hazatekert.

Majsa Barbi egy este kivételével végigállta a koncertbejáratot, majd az utolsó nap alig fogadott el érte egy Tilos-táskát. Aztán Szikrajuci, aki a napi munka után 7-szer húzott le kemény második műszakot, és Tomanek, Dávidfeco, Gabesz, Szabi és pár rádiós, akik nélkül nagyon szar lett volna. És persze a nagyszerű Alföldi Laci, Varga Andris, Czirák Dani, Tekatana-Atti, Evantia, Gigasdd többször is segített, fotózott is,  (Moldova Gyuri), Németh Anna, Laura, Vali, DJ-Elliot, Roly, Pánczél Laci, Liby, Timi, Bolyhi, Reggy, a Nemzeti felkelés stábja, és azok néhányan, akik most szégyenszemre nincsenek név szerint megemlítve, pedig. Golyós tegnap nemcsak hazafuvarozta a vándorcirkuszt, de felpakolt velünk a második emeletre…szuper volt Mátyás!:)

A kajákért óriási köszönet a szakácsoknak, es külön Szőke Andrisnak, aki délben indult Taliándörögdről emiatt. Óriási hála Klément Ferinek, Manitou műsor-társának az eszméletlenül tökéletes pisztrángnap miatt, és külön azért, hogy az egészet GRÁTISZ kaptuk!!!

Győri Csilla és a MAFSZ két nap kajáját készítette elő, szeleteltek, pucoltak…szép volt! Manitou megint alánk pakolta a zöldség/savanyuság ellátmányt önkéntes felajánlásként, Lajostól kaptuk a slambucot, Szilvi felajánlásaként kaptuk a helyben sütött sok száz palacsintát, s mindezekre mit lehet szólni…talán azt, amit Weyer Balázs mondott az utolsó estén: “…mindig újra megdöbbenek, hogy a Tilosnak mekkora az ereje, mit képes megmozdítani…”

Károlyi Laci külön kategória. Gyakorlatilag minden IT feladványt megold, és egészen döbbenetes a problémamegoldó képessége. Amikor szembesültünk a Dürer (a kész csodaként, de valahogy működő) kaotikus net-rendszerével (modem, wifi és normál routerek, switchek, repeaterek, kábeldzsungel, toldalékok) a senki által sem ismert routerjelszóval, és a tartalék Barix modulációs készülékünk gondjával (valaki “próbaképpen kitörölte a firmware-et), akkor kezdtem lemondani az elő közvetítés álmáról. Laci nyelt egyet, aztán csendesen elővette a laptopját, kért egy helyi  számítógépet…elkezdett kábeleket dugdosni, cserélgetni, közben titokzatos dos ablakokban varázsolt, telefonalt, svájci help-desk felületeken scrollozott, meg mittudomén….  és úgy húsz perc múlva megszólalt a rádió…aztán minden este ott volt és megkérdezte, hogy miben segíthet.

Köszönet az elő műsorokért, a Maratont sajátjuknak érző műsorkészítőknek, és köszönet azoknak a hallgatóknak is, akik csak eljöttek, és jól érezték magukat.

Lipi és a Paso. A rádió egyik legjobb DJ-je, a legkedvesebb ember akit ismerek, a korszak egyik legkeresettebb zenekara, de első szóra vállalták a fellépést, és a végén lemondtak a rádió javára a teljes gázsiról!
Márkos Berci és a Budbudas, akik már eleve is ingyen vállalták!

De köszönet a többi gruppnak is, akik ugyan kértek és kaptak felléptidíjat, ám a szokásos töredékét!

Gratula a nagyszerű stúdiós-triónak Chuckynak, Sztyeppnek és Slicznek a hibátlan technikai lebonyolításért és Pistixnek, aki miután kitalálta az egészet, pluszként elhozta a saját kábeleit, mikroportját, három normál és egy rádiós mikrofont, és húsz perc alatt összerakta az egész vérprofi rendszert (eközben Csömörön egy általa építésvezetett lakópark várta türelmesen (?) a műszaki átadást…)

Sztyepp ismét végigszervezte, masterelte a Maraton CD-ét, köszi Peti!

Vajna Balinak köszönhetjük a koncert-hét gründolást, és Böhm Gabi ugrott be helyette, amikor kellett. Fonok volt ismét a kérlelhetetlen cerberus…ebben felülmúlhatatlan.

Köszönet Bodó Marcinak a logóért, flyerért, a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak az óriásplakátért és a plakát-attakért, a sok Youtube-os videó feltöltőinek, és mindenkinek, aki hozzátett valamit a Maratonhoz.

Klassz volt, hogy Mik, Eszpee még a kontinens túlsó fertályáról is segítették a Facebook-os megjelenést, amit mar nem is tudom ki hozott végül tető alá!

Szabi webes Tilos-felülete, pedig ennél mar nem is lehetett volna tökéletesebb!

Köszönjük a Dürer minden munkatársának, hogy igazi otthont teremtettek számunkra, és azért külön is, hogy nem tudtunk olyant kérni útközben, amit ne teljesítettek volna!

Így a zárszó vége fele személyesen tartozom köszönettel Juditnak, az elképzelhető legkreatívabb, legjobb munkatársnak! Nem szeretnék még egy teljes oldalt teleírni mindazzal, amit végigcsinált (kevesebb helyen nem férne el!), egyszerűen csak annyit, hogy örülök, hogy Ő ül itt, velem szemben.
(talán azért meg belefér: hajnalonként, fel 4 felé még 12 km-t bringázott, hogy hazaérjen)

A Tilos Rádió KÖZÖSSÉGI rádió!

tsók,
papo

2 hozzászólás a(z) “Köszönet a Maratonért mindenkinek! – Papó levele” bejegyzéshez

  1. Én szeretném megköszönni azt a sok kedvességet, anyagi és fizikai segítséget ami a hallgatóktól jött. Minden alkalommal újra és újra megdöbbenek azon, hogy mennyi kedves ember van a világon!

    Papó leveléből kimaradt a maratont mozgató legfontosabb embernek szóló köszönet:

    Köszönjük Papó!

    A maratoni képeken jól látszik, hogy pakolsz, főzöl, szervezel, keversz, táncolsz, nevetsz. Épp mire van szükség!

  2. Paporol en is csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni.

    Az hogy ez az egesz letrejohetett, neki es Juditnak koszonheto nagyreszben. A lelkuket kitettek azert hogy ez az egesz mukodjon, es mukodott. Le a kalappal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.