Egy érdekes levél, amely sok oldalról elemzi a kérdést, de természetesen nem a Tilos Rádió hivatalos álláspontja:

Tisztelt Tilos Rádió!

Levelem elején engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Szakács Zoltán vagyok, 26 éves zenész, a www.ghettoradio.hu weboldal munkatársa és a weboldalhoz tartozó rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője.

Ezen levél megírására a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság (továbbiakban: Hatóság) által Önöknek íródott 2010. december 13-i keltezésű, „felhívás nyilatkozattételre” (továbbiakban: „felhívás”)  tárgyú irat és az azt kiváltó zeneszámok (Ice-T „Warning” és „It’s on” című szerzeményei) késztettek.

Valamint, még mielőtt levelem tárgyára térnék, szeretném azt is leszögezni, hogy az alábbi levél nemcsak az én saját, hanem a ghettoradio.hu szerkesztőségének véleményét is kifejezi ebben az ügyben.

Szeretném azt is megjegyezni, hogy nem vagyok a Tilos Rádió állandó hallgatója, sem a rádiós levelezőlista, sem a facebook-os rajongói csoport tagja, azonban –magam is független  rádiós lévén – természetesen szimpatizálok a Tilos Rádió működésével és műsorpolitikájával.

Mint írtam, zenész vagyok, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézet végzős, hegedű szakos hallgatója. Rappel és hip-hop –pal „műkedvelőként” már hosszabb ideje foglalkozom, a ghettoradio.hu munkatársa pedig két esztendeje vagyok. Zenészi munkám miatt pedig évek óta rendszeresen élek és kommunikálok amerikai-angol nyelvkörnyezetben.

Alaposan tanulmányoztam a Hatóság „felhívását”, valamint az Önök válaszát, és természetesen a szóban forgó számot valamint a hozzá tartozó intro-t is. Az Önök válaszleveléhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni.  Az elhangzott „It’s on” és az előtte lévő „Warning” szerzemények tartalmáról a Hatóság nem tett említést. Tett ugyan kijelentéseket a számok tartalmával kapcsolatban, emelt ki részeket és fordítást is bemutatott az eredeti szövegekről, azonban a két –főként az „It’s on”  – szöveg valós tartalmi jelentésével egyáltalán nem foglalkozott. Ez egyrészt hatalmas hiányosság, ugyanis a „felhívás” a Tilos Rádió felé e nélkül a tartalmi jelentésmagyarázat nélkül értelmét veszti. Másrészről pedig a mindenkori szerzővel és előadóval (jelen esetben Ice-T, DJ Aladdin és SLJ) szemben erkölcsileg elmarasztalandó ez a magatartás, hiszen a Hivatal a „felhívásban” írt szövegmagyarázatokkal teljes mértékben félretájékoztat a szám tartalmi mondanivalójával kapcsolatban.  Ez a megnyilatkozás célját, az erkölcsvédő szerepet tekintve önellentmondás.

A Hivatal a „felhívás” elején Ice-T pályafutásával kapcsolatban belekezd egy eléggé egyoldalú ismertetésbe, azonban a Warner kiadóval való szakítással be is fejeződik ez. A Warner kiadó a „Cop Killer” című szám botrányos, rendőrök ellen uszító szövege miatt nem volt hajlandó tovább dolgozni Ice-T –vel. Azonban a Hivatal a „felhívásban” azt már nem jegyzi meg, hogy a „Cop Killer” a ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji, rendőrhatóságilag támogatott és gyakorolt erőszakhullám reflexiója.

Tehát a szám a hatalmi agresszió elleni tiltakozás.

A „Cop Killer” a Body Count nevű punk-rock banda „Body Count” című albumán szerepelt, a csapatnak Ice-T is a tagja  volt. A „Cop Killer” miatt még Charlton Hestonnal és a The Source magazinnal is konfrontálódott Ice-T.  Előbbi, mint a Nemzeti  Lőfegyverszövetség tagja és a Time-Warner kiadó részvényese, idézett egy Time-Warner-es részvényes-gyűlésen ebből a számból is, és azonnali cselekvésre kérte a kiadót. A Source magazin (rappel és hip-hoppal foglalkozó újság) egyik publicistája pedig a „Body Count” lemez újrakiadásakor, mikor Ice-T önmaga döntött a „Cop Killer” albumról való levételéről, a  cenzúrának való behódolással vádolta a zenészt. Ice-T saját bevallása szerint a zenekar befolyásos magán- és állami személyek általi rossz fényben való feltüntetése miatt vetette ki a számot. Ugyanakkor megerősítette, hogy a rendőri brutalitásról és agresszióról való véleménye nem változott, még a Nemzeti Fekete Rendőrök Szövetségének, tehát egy afro-amerikai szervezet nyomásának hatására sem. A számot a zenekar fellépésein minden esetben előadták a későbbiekben is.

A műfajról lehet vitát folytatni – bár láthatóan nem ezt célozta meg a Hatóság –, ám az vitathatatlan, hogy ez a szám célját és tartalmi összetevőit tekintve a cenzúraellenességet demonstráló alkotás. A médiahatóságnak minden bizonnyal kiváló fordítói sajnos a műfaj nyelviségéhez, kontextuális jelentéseihez már nem tudtak hozzáférni. (Vagy nem is akartak? Vagy tudtak, de jobb a csúsztatás, jobb moralizálni, mint politizálni?) Ugyanis annak, aki a Hivatal által is citált szlenget valóban érti és ismeri, azonnal feltűnik néhány apró, ám annál fontosabb részlet. Mert attól, hogy a Hivatal szerint is a veszélyeztetett hallgatói korosztály nem érti ezt a szlenget, a szám szövege ellen kifogást emelő szervezetnek ismernie kellene – ha már kifogást emelnek.

A Hivatal „felhívásában” egy külön bekezdést szentel  annak, hogy: „…a dalszövegek a nőket mint szexuális tárgyat ábrázolták.” A szövegben egy, azaz egyetlen egy alkalommal szerepel VALÓBAN a nőkre vonatkozóan a „prostituált” kifejezés valamely szinonimája. Itt: „Niggas, hoes, i don’t know who you are”(ez a rész egyébként a Hivatal fordításában hiányosan jelent meg, a „hoes” szó fordítása ugyanis itt elmarad). Minden más esetben, ideértve a Hivatal által kiemelt részeket is, a „bitch, hoe/hoes, pros, slut, tramp” szavakat teljességgel más értelemben használja Ice-T. Ugyanis, mint az az amerikai rap-szlenget ismerők körében köztudott a „prostituált” szó és annak mindegyik szinonimája gyakran használatos a ’kapzsi, pénzért és/vagy hatalomért, anyagi érdekekért elveiket és barátaikat változtatni képes’ emberek megnevezésére. Legyenek azok akár nők, akár férfiak. Ebben az esetben tehát egy erkölcsileg valóban elítélendő viselkedésmódot, magatartást, beállítódást, attitűdök, moralitást bélyegez meg ezekkel a kifejezésekkel a szerző. Tehát a szöveg nyelvi összetevőit,  a szám genezisét és történeti hátterét tekintve  látható, hogy az „It’s on” című Ice-T –szerzemény a demokratikus szólás- és sajtószabadságot támadó jelenség, a cenzúra  és mindenféle agresszió elítélésére íródott.

Ezek után csupán egyetlen szerény költői kérdésem maradt:  vajon elfogadható-e az, ha egy komoly, a korrekt tájékoztatásért felelős  hatóság komolytalan szövegértése okán félretájékoztatja a közönséget (és a szerzői jogokról még nem is szóltam…) .

További jó és sikeres munkát kívánok Szerkesztőségüknek a 2011-es évre is!

Maradok tisztelettel:

Szakács Zoltán
www.ghettoradio.hu