Kedves Marci! Nagyon szépen köszönjük azt a rengeteg munkát, amit az új tilos oldal fejlesztésébe beleraktál. Tudom, hogy több, a tiloshoz hasonló alapítványnak is segítettél. Pár napja még azt tervezted, hogy a hétvégén csinálsz pár bannert a Tilos Maraton népszerűsítésére és küldtél pár szépítő kódot az oldalhoz.
Hiányozni fogsz!
Rozsnyai Zsolt szavai az átlátszó oldalon:
“Emlékszem, úgy 8-10 éve, amikor egy alapítványnak dolgoztunk, azt mondtad, csináljunk egy kedvezményes árlistát a civil szervezeteknek. Úgy is lett, egyre több feladatot kaptunk a civilektől, és igazság szerint szívesebben is csináltuk, mint a többi, “kereskedelmi” projektet.
Aztán tavaly év elején azt mondtad, ez nem elég. Éppen befejeztétek a Tilos új weboldalát, még ki sem fújtad magad és már arról beszéltél, hogy ezentúl minden évben megcsinálod egy civil szervezet honlapját, ugyanígy, önkéntesként, ingyen. És nem a levegőbe beszéltél. Alig egy hónap múlva már azzal hívtál, hogy most voltál az Átlátszónál és jöjjek én is segíteni, mert van mit csinálni. Két hónappal később, májusban kigurítottuk az új Átlátszót, blogokkal.
Ezt is te mutattad nekem. Mint annyi minden mást, technológiákat, zenéket, kajákat, bulikat. Te mutattad meg, hogy mennyire jó tenni valamit azért, amiben hiszel, hogy nem elég egy sör mellett dumálni arról, hogy így-meg-úgy-nemjó, hanem meg kell keresni a feladatot, oda kell állni és megcsinálni olyanra, hogy jó legyen.
Most meg nem vagy itt. Nem tudom, hol vagy. Elképzelhetetlen, hogy egy olyan erő, energiaforrás, mint amilyen te vagy, ne legyen. Pedig mindig azt mondtad, hogy nincs semmi utána, ha a bulinak vége, akkor annyi.
Persze itt leszel velünk, virtuálisan, ezeken az oldalakon, a KiMitTudon és a sok-sok többi weboldalon, amit te terveztél vagy a kezed nyomát viseli, de mégis, egyre és egyre jobban hiányzol.
Béke veled barátom!”
http://blog.atlatszo.hu/2015/03/ronyai-marci-1978-2015/
