Köszi mindenkinek a maratont, egy élmény volt.

Először is köszönet a hozzám beosztott kuktaszolgálatosoknak a pontos megjelenésért és a kitűnően végzett munkáért, nélkületek nem ment volna. Köszi, hogy szó nélkül elfogadtátok és követtétek a néha csak félszavakban megfogalmazott kéréseket, utasításokat (anélkül, hogy tudtátok volna, azért szorongtok ketten a legkisebb vágódeszkán, mert a másikon az előbb a hegyes erős csúszott vagy mert érkezik mindjárt a következő főzőstáb és nekik kell vagy mert a legnagyobbat kenyérvágásra és egyben tálcának is használjuk – és ez még csak a vágódeszka volt…). Köszi, hogy egy szavatok se volt, amikor hajnalban dzsuvás tálakat kellett mosogatni (igen, minden hajnalban és nem is egyet) vagy egyedül nyomtátok le a második körös osztást a bográcshoz épp csak szállingózó emberekkel (amivel ugyanúgy kiment 45-50 adag kaja, csak éppen fél 11-től hajnali 1-ig kellett mellette állni) vagy kivettem a kezetekből a merőkanalat, mert az előző nap már rutint szerzett kollegina jobban ismerte a módit és bírta a kezdőrohamot. Köszi, hogy betartottátok az íratlan szabályokat (nem osztunk kaját, míg nincs minden előkészítve; civilt a pult mögé nem engedünk és lehetőség szerint nem mászkálunk át egymáson a forró tányérokkal; így nem botlottunk bográcsállványokba és csak egyszer történt, hogy a forró tányérral a kézben kanálra várókat elkezdte a tűz fele nyomni az éhes tömeg). Kitűnő munkát végeztetek mindannyian, nélkületek nem születik ennyi klassz kaja és elégedett mosoly a jóllakott fejeken.

Köszönet minden főzőstábnak az együttműködésért, az önálló és problémamentes munkáért, a rugalmasságért. Köszönjük a finomabbnál finomabb, fantáziadús ételeket, és külön köszönöm, hogy szó nélkül átengedtétek az osztást, de beugrottatok, amikor kellett, végig asszisztáltátok az általatok főzött ételek kiosztását – alig akadt reklamáció az adagokkal és szinte sose volt fennakadás az  ingyenjegyekkel’.

Nézd meg az Estiskola filmjét a Maratoni főzésről:
http://szakkor.estiskola.hu/category/tilos-maraton/

Nagyon-nagyon köszönöm a három mindenre elszánt fiúnak, Jahfarnak, Szájmonnak és 8T8 Levinek, hogy mindig készek voltatok éjjel egykor bográcsot vakarni, és becuccolni, meg kicuccolni, meg a fa alá, amikor esik, meg kérünk még egy zsák krumplit, stb. Külön köszi Leventének a munkaszüneti napi utsó pillanatos beszerzésekért, sdd Bazsinak az előkészítésért, Garlinak a kedd éjszaka megmentéséért (50 tányérral, egy zacskó kanállal és alig pár vekni kenyérrel indultunk, az osztás mégis zökkenőmentes volt – még a Dürer büféjétől is kaptunk segítséget!), és a chateseknek is köszönöm (Szmolnak, Izzynek és Tolnak), hogy bármikor beugrottak segíteni, ha kellett. És rajtuk kívül egy csomó Tilosos műsorkészítő vagy hallgató, bringás ismerős is, együttműködve, egymást kiegészítve, mint egy nagy család (bahh, de hülyén hangzik, de tényleg).

Örök hála Szájmonnak a tűzvarázslásért és az állandó készenléti hibaelhárításért, a kreatív problémamegoldásért reggel, délben és este. Sose kellett megmondanunk, mit kéne csinálni, csak azt, hogy mit szeretnénk: mondjuk három tüzet, de izibe, kisbográcsot középre, aztán kettőt összehúzni és a parázson tepsiben a tegnapit megmelegíteni, és odahatni neki, hogy ha éjjel a vaksötétben random módon bepakolják a technikát a közös raktárba, másnap nyitáskor különösebb bűvészmutatványok nélkül elő lehessen varázsolni egy rekesz paradicsomot, ja meg a friss és a régebbi kenyér is mindig ugyanott legyen, hogy ne kelljen minden csapat önkéntest külön útbaigazítani. Mindig, minden óhajunk azonnal teljesült, volt hasogatott fa, nagy láng és parázs, így emiatt sose csúsztunk meg időben. És a raktárban olyan rend volt (kb. a második naptól), hogy ihaj. És úgy is maradt végig, ami nem kevés munka, úgyhogy Szájmon, megtartunk! 🙂

Zotykától egy csomó mindent kaptunk: alapanyagokat, szakmai segítséget, megfőzte a mi kajánkat (épp olyanra, mint szerettem volna), majd másnap a sajátját (tökéletesre), mindemellett zenélt és bármikor becsukott szemmel julienre vágott egy tonna akármit. Ha a közelben volt, baj nem lehetett. 🙂 És ha úgy hozta a munka menete, barátnőstül beállt osztani vagy mosogatni vagy szeletelni vagy kavarni. Mindkettőtöknek köszi! 🙂

Itt szeretném megköszönni a maratonra látogató éhes szájaknak többet között a türelmet. És a kreativitást igénylő helyzeteket. Sose gondoltam volna, hogy naponta többször, többféleképpen el fogom tudni magyarázni a Candida-, tejmentes-, vércsoport- és szétválasztó diétát egyszerre tartó, trendi vega kislánynak, aki 200 Ft-ért enne egy salátát dresszing nélkül, miért jó az neki, de nagyon, ha nálunk eszik babgulyást egy ezresért. Friss, puha házi kenyérrel és repetával. Megköszönte utána. Voltak, akik a legnagyobb erőfeszítéseink ellenére is éhesek maradtak és mégsem lincseltek meg, ezt legjobban annak a két vendégünknek köszönöm, akiknek a kezéből gyakorlatilag kivettük a tányért, amikor szó szerint leforrázva visszajött az a lány, aki az aznapi bogrács utolsó tíz adagjából kettőt szerencsétlen módon magára borított. Nem volt lázongás, és a legtöbben elégedettek voltak a Tilos szakácsok főztjével, legyen az vega vagy húsos, csípős vagy kevésbé fűszeres, és igen, mármegintpörkölt, mármegintgulyás,  ármegintindiai, mármegintlecsó. Attól az önkéntesünktől viszont ezúton is szeretnék bocsánatot kérni, akinek a kenyerére műanyagdarabka került (amikor lezúgtam a buszról pár tonna szendvicskrémmel és összetört néhány doboz) és sajnálom, ha néha erősebben szóltam oda a bogrács körül ólálkodó főzőstáb tagoknak, ha osztás előtt meregettek a tányérjukra (amivel nincsen baj, de ilyenkor hirtelen megindul a tömeg, és napi 2, néha 3 főzőcsapattal nehéz mindenkit azonosítani, pláne a későbbi napokon, amikor a crew divatpóló mindent jelent, de aznapi konyhaszolgálatot nem). Örülök, hogy a kuktáink ügyesen megoldották, hogyan kell figyelemmel kísérni (de nem kontrollálni) a szakácsok alkoholfogyasztását, és bármekkora csoda is, senki nem esett a tűzbe vagy a bográcsba, és az év második legnagyobb  hasmenésjárványát sem indítottuk el.

Sajnos a nevedet nem tudom (a véghajrá hullafáradtságában elfelejtettem megkérdezni), de nagyon szeretném megköszönni narancssárga pólót viselő, születésnapos bajtársunknak a maraton legutolsó óráiban mutatott helytállását és kreativitását. A pakolásról és rendrakásról nem beszélve, jóval éjfél után sikerült eladnia a maradék halászlét csuszatésztával, a halszálkát jéghideg pitával, az uborkasalátát a csuszáról megspórolt túróval és az előző napi székelykáposztát tört adagokkal és nagy mosollyal. Így jóval az adománypult zárása után, némi újramelegített, de igényesen összeválogatott kajával sikerült  megszerezni a Tilosnak extra 15 rugót! A koncertről éhesen kiözönlő fiatalok pedig szerencsésnek érezték magukat, hogy finom falatokat kaptak. Sajnos a hajnal hasadtáig tartó pakolásban a szülinapi köszöntés elmaradt. Mire szusszantunk egyet, hogy ünnepelni kéne, eltűntél valamerre, de ha olvasod ezt, jelentkezz, és bepótoljuk.

Külön fejezet szól Juditnak, elmondhatatlanul sokat segített a gondos előkészítéssel és a rendelésekről szóló pontos listákkal, sose volt hiány és alig maradt feleslegünk, ami ekkora tételnél maga a csoda. Állandóan jelen volt a háttérben telefonos készenléttel és szervezői háttérmunkával, ami nélkül nem ment volna ilyen gördülékenyen egyetlen napi főzés sem, miközben szar lehetett (már bocsánat) otthon feküdni gipszelt lábbal és nem learatni az elvégzett munka gyümölcsét. Megegyeztünk, hogy legközelebb nem így csináljuk.

Fecónak és Virágnak hála a sok dolgos kézért és a menet közben felmerülő kérdésekre adott gyors válaszokért, hogy minden ilyen ilyen flottul ment.

És most is, mint minden évben, elsősorban (és Judit mellett) Papónak köszi mindent. Plusz a bográcsmosást minden nap, pedig tényleg azt terveztük, hogy nem így lesz.

Belevaló kuktacsajok (és srácok) krémje (meg a hozzánk kapcsolódó kiszolgáló személyzet), nem tudom mindenkinek a mailcímét, úgyhogy írjatok, és amikor mindenkinek megfelel és a teljes kemény mag  Pesten tartózkodik, csapunk egy jó bulit. Nem csinálunk padlizsánkrémet és nem kenünk szendvicset.  Egyet se.

Köszi mindenkinek az élményt, a kitartó munkát és a sok segítséget! Remélem, jövőre veletek (és másokkal) ugyanott. Addig bújjátok a recepteket!

Judit