Köszönöm Bencsik Attila! Neked és a kedvesednek is!
A történet bővebben, egy hosszabb bekezdésben kifejtve: Most szombaton, egy héttel az incidens után kaptam egy sms-t egy sráctól (Bencsik Attila) a Tisza-tónál, hogy hívjam, mert visszaadná a lemezeimet. Kiderült, hogy az éjszakai pizzafutáros műszakát az egy-másfél sarokra a néhány perce kint hagyott lemezespakkok helyétől levő éjjelnappalinál zárta. Ott látta a kissé szétpakolt cuccaimat (már egy ősrégi, minimál fejhallgatóval és egy derékpárnával vékonyabban, mivel úgy látszik azt a kettő könnyebb és egyébként a cuccok között szerencsére kimagaslóan a legkisebb értéket képviselő dolog nyerhette meg annak a tetszését, aki elcipelte a 26 kg-ot másfél saroknyira. A srác várt majdnem egy negyed órát, majd elvitte a cuccokat.
Most szombaton barátnőjével a kerületben jártak, és rákérdeztek a lemezekre egy-két szórakozóhelyen, kb a Budapest Jazz Club és Casa De La Musica között. Szerencsére az utóbbi helyen továbbirányították őket egy sarokkal és ellátó egységgel arrébb, amely ugyan inkább kocsma vagy étterem lehet, mint DJ-s szórakozóhely, de mivel annak a közelében hagytam a pakkokat, így raktam ki a falukra A4-es “plakátokat”, amelyek odaragasztásához előtte kértem is az engedélyüket, ill. a jóváhagyásukat. Így mondták a srácnak, hogy volt egy papír, bár valami festés, vagy építkezés miatt pont lekerülhetett nemrég. A srác és a barátnője viszont kicsit nézelődtek a sarkon és a környéken, és a közeli szemetesben rábukkantak az egyik összegyűrt papírra, rajta a telefonszámommal. Így ma, visszaérve Budapestre elmentem hozzájuk (talán még jobban elázva az esőben, mint az A.P.A. Cukába menet), és elhoztam a cuccaimat.
Mivel olvasták a papíron, hogy akár vissza is vásárolnám a cuccokat, amit egyébként talán kivittek volna a bolhára, ha nem bukkannak a nyomomra, meg rájuk is járt az utóbbi időben így-úgy a rúd, illetve küzdöttek is a 26 kilónyi cuccot megmentve (lemeztáska, 3 pick up, 105 LP és 35-40 CD, mert persze több minden volt benne, mint amire emlékeztem), ezért végül adtam nekik egy tízest az ajándékba vitt három, gondosan válogatott mp3 dvd mellé.
Mindenki a vendégem egy sörre/bambira a Maratonon, aki együttérzett, támogatott, ill. jó tanácsokat adott itt vagy máshol! Szabi, Hanglemezbarát, eszpee és Susu akár kettőre is. (Bár, mondjuk inkább csak akkor, amikor nincsenek nálam lemezek, ehheh, azt a jó hülye fejemet már.)
A mákomnál csak Ti vagytok nagyobbak!
De a lényeg: Köszönöm Bencsik Attila! Neked és a kedvesednek is!
üdv
tomanek
to Józsibácsi: just got back the LPs. 🙂 A pizza dispatch-rider guy found my packages one corner away from the place where i left it and took it home. Then this Saturday asked there some people and found one of my papers/messages already left there in the garbage, then called me – the rest is history, haha. Thanks for the support and the positive vibes!
Hanglemezbarát képei